Amint azt a földön minden ember tudja, az MP3 a zene második neve. A zene soha nem halhat meg! vagy lehetne? Ez a kérdés manapság sok zenerajongót foglalkoztat, amikor felröppent a hír, hogy az MP3-at elhagyták alkotói, és mostanra hagyják meghalni, miután több milliárd embert szolgált! különösen akkor, ha az embereknek nem volt alternatívájuk.
Az MP3 az 1990-es években kezdte meg szolgáltatását, amikor az internet nem volt széles körben elérhető, és az emberek leginkább a rádiótól és a kazettáktól függtek. Csak azok használtak internet által támogatott médiaformátumokat, mint például a „WAV”, akik akkoriban megfelelő internetkapcsolattal és modern médiaberendezéssel rendelkeztek. Nevezetesen, az MP3 fájlok fájlmérete jóval kisebb volt, mint WAV-os társaiké. Így, amint az MP3 felkerült az internetre, népszerűsége megnőtt, és gyorsan az interneten letölthető legnépszerűbb zenei fájlformátummá vált.
Az MP3 népszerűségének valódi oka azonban nemcsak az alacsony fájlméret, hanem a kiváló zenei minőség is, amelyet kínálni tudott. Ennek köszönhetően az MP3 lett a legegyszerűbb lehetőség a kiváló minőségű zene letöltésére csiga gyorstárcsázós kapcsolaton keresztül (az 1990-es években). Hamarosan a zeneipar az MP3-at is elfogadta a mainstream médiaformátumok alternatívájaként. Ezután az MP3 megállíthatatlan volt. Különösen az internetkapcsolatok fellendülése és a folyamatosan bővülő sávszélesség-korlátok miatt az MP3 gyorsan eljutott szinte minden tárolóeszközhöz a Földön.
Mi volt a baj az MP3-mal?
Ennek megválaszolásához először értsük meg a „Bitráta” kifejezést. A laikus nyelven használt bitsebesség hangminőségi szintet jelent, és általában 64 és 320 kbps között használják. A magasabb bitráta jobb hangminőséget és nagyobb fájlméretet eredményez. Az MP3 technológia korai szakaszában a legnépszerűbb bitráta a 64 kb/s volt, hiszen mindenki szerette volna minél több kedvenc zeneszámát elférni drága 64 MB-os microSD kártyáján. Összességében a 64 kb/s-os hangminőség nem volt túl izgalmas, pedig tisztességes kereskedelem volt a hangminőség és a fájlméret között, különös tekintettel az akkori microSD-kártyák és okostelefonok árcédulájára.
Idővel azonban a technológia fejlődött, és a tárolóeszközök megabitesről gigabitre változtak. Ezzel párhuzamosan mindenki átállt az alacsony minőségű 64 kbps-os MP3-fájlokról a 128kbps, 320kbps, 1411kbps, sőt 2116kbps-os MP3-fájlokra is. Úgy tűnik, az audiofájlok bitsebességének növekedésével a fájlméretek is arányosan növekedtek. Ez legyőzte az MP3 technológia használatának első célját, azaz az adattömörítési arányt. Az MP3 technológia megalkotói nem erre törekedtek, amikor elkezdték kutatásaikat az 1980-as években.
Mi lesz mindenki MP3 zenei gyűjteményének sorsa?
Nem kell aggódnia az MP3 fájlok és zenei gyűjtemények miatt, mivel továbbra is elérhető lesz az MP3 fájlok támogatása, és mindenki örökké élvezheti MP3 zenéjét. A tény az, hogy az MP3 technológia ma már közkincs, ami a következő években még növelheti is a használatát. A fellendülés oka, hogy mostantól mindenki játszhat az MP3 technológiával, és igénye szerint továbbfejlesztheti azt.
Sőt, mivel az MP3 technológia elavult, hamarosan új, valószínűleg „AAC” kiterjesztésű zenei fájlokat fogunk látni. Nem csoda, ha a legtöbben már egy ideje AAC fájlformátumokat használnak, különösen az iTune felhasználók. Számos más fájlformátum is elérhető, mint például a FLAC, MPEG-H, Ogg Vorbis stb. Ezek mind olyan fejlett adattömörítési szabványok, amelyek jobb minőségű hangot állítanak elő nagyobb adattömörítési arány mellett. A legfontosabb, hogy ezek mind kompatibilisek a 2017-ben használt fejlett technológiákkal és berendezésekkel.