Nyomtatási technika
A nyomtatási technika a legnépszerűbb technika ezen érzékelők gyártására. A nyomtatás lehet szitanyomás, más néven analóg nyomtatás, vagy esetleg digitális nyomtatás, más néven tintasugaras nyomtatás.
A szitanyomásnál maszkot készítenek, amelyet a nyomtatóba táplálnak, és a szükséges minta nyomtatására használják. Szinte az összes korábbi érzékelő és elektronikus áramkör ezzel a szitanyomásos technikával készült.
Napjainkra megérkezett a digitális nyomtatás, melyben nincs szükség maszkkészítésre. A digitális nyomtatás során a nyomtatandó mintát digitálisan betápláljuk a számítógépbe, és egy számítógépes parancs segítségével automatikusan kinyomtatjuk.
Bár a digitális nyomtatás egyszerű, könnyen használható és kevesebb kézi erőfeszítést igényel, az ehhez a technikához használt tintának meg kell felelnie bizonyos követelményeknek a viszkozitás és a felületi feszültség tekintetében.
Másrészt az elektrofonó technikában polimer oldatot készítenek, amelyet a fecskendőbe vezetnek, amelyet egy fecskendős pumpa segítségével a fémtűig hajtanak.
A tű mentén nagy elektromos feszültséget alkalmaznak a polimer oldat kilökésére a folyadék felületi feszültségének megszakításával. A kilökési folyamat során a polimer-oldószer elpárolog, és a stabil polimer anyag spirálisan lerakódik, és a kívánt rostterméket kapjuk.
Hasonlóképpen a mintaátviteli technikában egy mintát nyomtatnak a merev felületre egy maszk segítségével, a szokásos nyomtatási technikával, és később visszük át a rugalmas hordozóra.
Különös odafigyelést igényel a mintaátvitel, mivel az elkészített minták kényesek, és ha nem megfelelően kezelik, eltörhetnek. Az additív gyártás, más néven 3D nyomtatás a legújabb nyomtatási technika, amelyet bonyolult elektronikai eszközök vagy elektromos áramkörök tervezésére használnak.
Ennél a technikánál a nyomtatás rétegről rétegre történik, és a mintákat egymásra nyomtatják a rugalmas hordozóra. Ezzel a technikával komplex nano-felépítésű vagy tervezésű elektronikai eszközöket lehet hatékonyan előállítani.
A rugalmas és hordható érzékelők számos általános és egészségügyi alkalmazással rendelkeznek. Egy adott érzékelő telepítése egy adott közműben az elvégzendő mérés vagy nyomvonal típusától függ.
A jellemzően alkalmazott érzékelők elektrokémiai érzékelők, nyomás- vagy nyúlásérzékelők, hőmérséklet-érzékelők stb. Néhány példa a testen viselt érzékelőkre az 1. ábrán látható.
Mindegyik érzékelőnek van egy aktív rétege, amely méri az adott célmennyiséget, és ezt a mennyiséget a megfelelő elektromos jellé alakítja. Sokféle elektrokémiai szenzor használható az egészségügyi nyomon követés során, beleértve a glükóz-, verejték-, nyál-, pH-, gyógyszertranszport-koleszterinszint-méréseket stb.
Az elektrokémiai érzékelők alapelve, hogy az érzékelő anyag és a célanyag közötti kémiai reakció megváltoztatja az érzékelő elektromos tartózkodási helyét, és így valósul meg az állapotkövetés.
Nyomásérzékelő
A nyomásérzékelő vagy erőérzékelő az érzékelők fontos kategóriája, amelyet számos olyan alapvető egészségügyi paraméter mérésére használnak, mint a pulzusszám, a vérnyomás, a szívverés stb.
Ezek az érzékelők érzékelik a mechanikai erőt feszültség, feszültség, alakváltozás és nyomaték formájában, és elektromos jellé alakítják át. Az egészségügyben sokféle feszültségérzékelő létezik, például rezisztív érzékelők, kapacitív érzékelők és piezoelektromos érzékelők.
Rezisztív érzékelő
Egy rezisztív szenzornál az érzékelőszövet módosulásainak ellenállása mechanikai jel észlelésekor, és az ellenállásban kilépő extrudálási ellenállás az elektromos jel oldalán belüli extrade formán belül mérlegelődik.
Hasonlóképpen, egy kapacitív érzékelőben az érzékelő kapacitása a mechanikai erő vagy nyomás változásával változik, és elektromos jel formájában tükröződik.
Piezoelektromos érzékelő
A piezoelektromos érzékelő olyan érzékelő, amely elektromos feszültséget fejleszt a terminálokon a mechanikai erő vagy nyomás észlelésekor. Számos ólomalapú kerámiaanyag és polimer piezoelektromos tulajdonságokkal rendelkezik, és közvetlenül alkalmazzák az ilyen érzékelőkben.
A nyomásérzékelőkkel kapcsolatos legújabb kutatások szerint az additív gyártás során előállított porózus szerkezetek vagy nano-architektúra-konstrukciók felhasználhatók ezen érzékelők teljesítményének vagy érzékenységének növelésére.
Hőmérséklet Szenzor
A hordható érzékelők másik kategóriája a hőmérséklet-érzékelők. Ezek az érzékelők érzékelik a testhőmérséklet változását, és a kimenetet elektromos jel formájában tükrözik.
Főleg kétféle hőmérséklet-érzékelő létezik, nevezetesen a rezisztív érzékelők és a piroelektromos érzékelők. Az ellenállásos hőmérséklet-érzékelőben a kihelyezett anyag ellenállása a hőmérséklet változásával változik.
Ezért a kimenő elektromos jel ennek megfelelően változik. A fém-oxidok, a CNT-k, a grafén és a polimer kompozitok gyakran használt anyagok az ellenállásos hőmérséklet-érzékelők előállításához.
A piroelektromos érzékelők esetében az anyag polarizációja a hőmérséklet változásával változik. A polarizáció változását felhasználják továbbá a hőmérséklet szempontjából kalibrált elektromos jel generálására